A póker elmélete és matematikája igen könnyen felhasználható. Megmutatjuk, hogy alkalmazásával
hogyan javíthatod online pókerverseny eredményeidet
A játékelmélet az alkalmazott matematika egy ága, amely kompetitív szituációkat vizsgál, amelyekben kettő vagy több embernek vannak ellentétes érdekei. Ezt alkalmazták már geopolitikára, közgazdaságra és persze pókerre. David Sklansky leírta a póker játékelméletét alapművében ‘The Theory of Poker’-ben és Chris ‘Jesus’ Ferguson, pedig híressé tette, sokkal inkább használva az elméletet, mint a tapsztalatot, mikor elérte fenomenális sikereit.
A kulcs a póker játékelméletének alkalmazásához az, hogy vannak bizonyos módjai, ahogy variálhatod a póker stratégiádat függően az adott szituációtól és az ellenfeleidtől. Tulajdonképpen bármilyen póker stratégia, ami egyféle mintát követ minden alkalommal, nagyon könnyen kihasználható.
Tehát van kétféle – az egyik oldalon a kevert stratégia a statikus stratégia ellen, a másik oldalon egy kihasználható vs. egy kihasználhatatlan startégia. A kihasználhatatlan stratégiák deffenzívek természetükből adódóan, megóvnak attól, hogy chipeket veszíts, azonban csak kis összegeket fogsz nyerni. Ahhoz hogy nyerj, úgy kell játszanod, hogy ki tudd használni ellenfeleid gyengeségeit – ez természetesen azt jelenti, hogy el kell térned a kihasználhatatlan stratégiától. Itt kezd érdekes lenni a póker játékelmélete.
Bemutatunk négy általános módszer, amelyek segítségével a póker játékelmélete átültethető a gyakorlatba a pókerasztaloknál.
A póker játékelmélet alkalmazása #1 – A megfelelő blöff-gyakoriság
David Sklansky tette híressé az ötletet, hogy egy vesztes kézzel is blöffölnöd kell a riveren ugyanakkora gyakorisággal, mint amekkora esélyt ajánlasz az ellenfeldnek a bankból. Másképpen, ha pot 4:1-es esélyt ad rivernél, akkor az alkalmak 25%-ban blöffölni azt jelenti, hogy az ellenfeled elveszti ugyanazt az összeget akár dob, akár megad. Egy kiváló módszer ennek gyakorlati alkalmazására: számítsd ki az esélyt, amit ajánlassz a kör végén, amikor emelsz, és blöffölj találomra kiválasztott lapokból, amik nem segítik a kezed nyeréshez. Például, ha 4 az 1-hez lesz a banki esély, amikor emelsz és 8 még nem látott lap segít megcsinálni a nyerő kezet, csak válassz 2 egyéb lapot, amik feltűnése esetén blöffölsz.
Természetesen – ez a kihasználhatatlan stratégia. Ha úgy érzed, hogy az ellenfeled gyakrabban ad meg vagy dob, mint kellene, akkor ennek megfelelően módosíthatod blöff gyakriságodat.
A póker játékelmélet alkalmazása #1 – Az Independent Chip Model (ICM)
ICM egyszerűen azt mutatja, hogy az aktuális zseton mennyiséged a nyeremény mekkora részének felel meg dollárban számolva. Általánosan elterjedt a SNG-kban, mert könnyű használni, de az MT versenyek utolsó asztalánál is használják. Ha nálad vagy az ellenfeleidnél kevés zseton van a vakokhoz viszonyítva (ez alatt általában a 10 BB-nál kisebb stack értendő), akkor kiszámolhatunk egy matematikailag korrekt lap-tartományt a kéz-rangsor alapján, amellyel push-olhatunk vagy megadhatjuk mások all-injét. Az ICM-en alapulú játék a kihasználhatalan stratégia. Ha ellenfeleidet a megfelelő lap-tartományra tudod tenni a megadáshoz és a push-hoz, idővel profitra teszel szert az ICM alapú döntésekkel.
Miként minden kihasználhatatlan sratégiánál itt is van egy ellenjavallat; két példa a póker játékelméletének gyakorlati alkalmazására: 1. a játék módosítása a stackméret alapján (különösen nagyon kicsi stackek esetében), 2. matematikailag rossz megadások eszközlése „rendesen” játszó ellenfelek ellen. Ezt tehetjük annak érdekében, hogy meggátoljuk ellenfeleinket abban, hogy megfelelően használják a stratégiát. További információkért az ICM-ről nézd meg a SNG póker stratégiai cikkek oldalunkat.
A póker játékelmélet alkalmazása #1 – A zsetonmennyiség és a Gap (rés) -koncepció
A gap koncepció azt mondja, hogy az ellenfél hívásának megadásához erősebb kézre van szükség, mint amivel magunk emelnénk. A No-Limit Holdem versenyben a rés általában kicsi, amikor a stackek összezsugorodtak (mivel a feltételes esély jóval nagyobb) és kisebb lesz, ahogy a játék közelít a bubblehoz.
A Póker Játékelmélete szerint a gap koncepciót ismerő ellenfeleket ki lehet használni. Ez történik, amikor erősen visszaemelünk egy játékosra, aki emelt előtted a stackek csökkenésének idején. Ha ellenfeled ismeri a gap koncepciót, akkor egy elég széles kéz-tartománnyal nyithat. A második rés’ – amely a kezek között van, amelyekkel nyithat és amelyekkel megadhat vagy visszaemelhet – nagyon széles lehet. Ha ellenfeled a kezek 20%-val emel, de csak 5 %-val ad meg, akkor a visszaemeléseid 75%-ra dobni fog.
Ezt a matematikát használva jó sok chipet fogsz nyerni több pókerverseny szituációban. Ez különösen akkor igaz, ha a zsetonkupacok méretei kiegyenlítettek, olyan módon, hogy az ellenfeledet elkötelezi a pot mellett. A veszélye ennek a stratégiának az lehet, ha egy ellenfél mögötted kapott egy monstert – tehát a legjobb, ha ilyesmivel hátsó pozícióból próbálkozunk!
A póker játékelmélet alkalmazása #1 – S.A.G.E. póker rendszer / Nash Equilibrium
A SAGE póker elmélet és a ‘Nash Equilibrium’ rendszerek egyaránt a heads upokhoz készültek a torna végi nagy vakokkal történő játékhoz. Míg kissé különbözően működnek, van bennük egy közös dolog, mégpedig az, hogy kihasználhatatlan stratégiát alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy az ellenfelek -használd bármelyik rendszert - nem kerülhetnek előnybe veled szemben, úgy, hogy több zsetont nyernének, mint te.
Újra ugyanarra a konklúzióra jutottunk. A póker játékelméletének alkalmazása nemcsak azt jelenti, hogy megértjük a matematikai megközelítést, hanem azt is hogyan módosítsunk úgy a játékunkon, hogy kihasználhassuk ellenfeleink hibáját, amelyeket a matematikai normával szemben vétenek. Ezen stratégiák esetében el kell tőlük térnünk, annak érdekében, hogy előnyhöz jussunk ellenfeleinkkel szemben, akár túl feszesen vagy túl lazán játszanak.